#2201 2014-06-13 03:45

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Áprily Lajos:

Az õszre várj

Nyáron ne járj az erdõn. Õszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjõ a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szived,
s a bronz erdõ, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.

Nincs jelen

 

#2202 2014-06-16 18:45

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Kosztolányi Dezsõ:

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdõket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tûz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt õszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülõ keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

Nincs jelen

 

#2203 2014-06-29 17:45

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Szabó Lõrinc:

Nyár

Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!

hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.

Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.

föl, föl, föl, ingó, lebegõ
tornyot húzva, mely repdesõ
útjuk nyomában égbe nõ,

függõlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága

túlvilágban szikráznak a
kék õrületben, ahova
csak a szerelem mámora

vagy az se emel!...Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatüntek...
Magukkal vitték a szemünket!

Nincs jelen

 

#2204 2014-07-11 04:22

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Szép Ernõ:

Recept

Se meghalni, se nem élni
Lemondani, de remélni.

Ülni, föl-fölkelni, járni,
Várni, várni, várni.

Elaludni és álmodni,
Álmodozni, gondolkodni.

Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni.

Nézni, nézni, elámulni,
Csak bámúlni és ámúlni.

Örulni az égnek reggel,
Beszélni a gyermekekkel.

Heverészni és sétálni,
Fütyörészni és tréfálni.

Mindenkit mosollyal csalni,
Mulattatni vígasztalni.

Elfáradni és pihenni,
A könnyeket kiengedni.

A könnyeket könnyen venni,
A szenvedést elszenvedni.

Tenni venni, jönni menni,
Képzeletben messze lenni.

Túl gondolni a világon,
Túl az óperenciákon.

Nincs jelen

 

#2205 2014-08-03 19:05

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

József Attila:

MIÓTA ELMENTÉL

Mióta elmentél, itt hûvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.

A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti keblérõl az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felõl,
a hajnal nyílik hajam fürtjibõl
s a talpamon az alkonyat ragyog!...

Soványan ûlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.

Nincs jelen

 

#2206 2014-09-11 19:16

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

József Attila:

A BÛN

Zord bûnös vagyok, azt hiszem,
  de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
  mért nincs bûnöm, ha van.

Hogy bûnös vagyok, nem vitás.
  De bármit gondolok,
az én bûnöm valami más.
  Tán együgyû dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
  e bûnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
  bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon
  az erény hõsein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
  meg ismerõseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
  kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
  egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
  hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
  majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),
  ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünõdik el;
  ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
  ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
  s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bûnöm gyermekes
  és együgyû nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
  s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
  ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
  ki él, segít nekem.

Nincs jelen

 

#2207 2014-09-22 18:56

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Rudnyánszky Gyula:

A magyar nyelv

A világon édesebb nyelv
Nincs a magyar nyelvnél!
Lágyan csorran ajkaidra,
Mintha mézet ennél.
Égnek-földnek minden bája
Összeolvad ebben;
A mennybéli angyalok se
Dalolhatnak szebben!

A magyar nyelv a magyar vér
Igaz tükrözõje:
Ezer évnek tüze, könnye
Mind bele van szõve.
Üdv, ha ringat, vagy szívünket
Rózsatüske szúrja:
Magyar sírva vigadásnak
Ez a nyelv a húrja.

Benne van bús andalgásunk
Cimbalom pengése,
Lassú csárdás járásunknak
Ütemes lengése;
Álmodozó természetünk
Méla suttogása,
Õs pusztai szilajságunk
Dacos kurjantása.

Sok százados szenvedésünk,
Féltett szabadságunk,
Ami szépet eltemettünk,
Ami álmot láttunk.
Múlt, jövendõ kínja, kéje,
Dicsõséges harcok
Szent emléke mind a nyelvben
Él, kesereg, harsog.

Tud szelíden turbékolni,
Mint a búgó gerle;
Majd meg mintha rajta végig
Vad vihar seperne!
Fájóbb panasz nem zokoghat
Fülemüle torkán:
Azután meg úgy villámlik,
Bömböl, mint az orkán.

Nincsen olyan csörrenése
Ábrándos pataknak,
Melynek partján nefelejcsek
Szûzen bólogatnak.
A dübörgõ, dörgõ felleg
Félve megjohádzik,
Ha nyelvünkben felkorbácsolt
Haragunk cikázik.

Amikor kell, vadvirágos,
Lombos, árnyas erdõ;
Furulyaszó, harmatos vágy,
Lány szívét megejtõ.
Ha meg úgy kell: villogó kard,
a halál kaszája;
Hõstoborzó, ha veszélyben
Magyarok hazája.

Ha fohászát kulcsolt kézzel
Buzgó szív sugallja,
Imádságos nyelvünket az
Isten is meghallja.
Földi élet, örök élet
Összekötõ szála
A magyarok Istenéhez
Útját megtalálja.

Nincs jelen

 

#2208 2014-10-04 18:56

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Reményik Sándor:

Valaki értem imádkozott



Mikor a bûntõl meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Nincs jelen

 

#2209 2014-11-19 17:15

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Kassák Lajos :

Szép pillanatok

Milyen árva gyerek sír bennem
milyen madár fütyörész.

Egy farönkön ülök
és bámulom
hogy a bárányos ég
tükörképével játszik
a tó.

Letépek egy cseresznyevirágot
és elküldöm hozzád
hogy emlékezz rám.

Nincs jelen

 

#2210 2014-12-04 15:21

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Ady Endre:

MEG AKARLAK TARTANI            


Õrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Ûzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom õrödül
A megszépítõ messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

Nincs jelen

 

#2211 2014-12-21 16:50

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

"Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A türelem, a higgadtság pedig az erõé. Például, ha vitatkozik valaki és a véleménye józan érveken alapul, akkor végig nyugodt, magabiztos lesz, még mosolyogni is tud, miközben érvel. Ám ha az érvei hibásak, akkor lassan elveszíti a tekintélyét, majd a türelmét is, dühbe gurul, aztán már csak képtelenségeket beszél. Az emberek ritkán jönnek méregbe, amikor biztosak a dolgukban. A düh leggyakrabban a zavarodottság jele."

Tendzin Gjaco

Nincs jelen

 

#2212 2014-12-25 09:11

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Aranyosi Ervin:

Mi lenne, ha a Karácsony…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetrõl szólna?
Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?
Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?
Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?
Mi lenne, ha így, közösen, õriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.
Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?
Szeretetben és békében kezdenénk új évet?
Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?
Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?
Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,
s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?
Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,
s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

Nincs jelen

 

#2213 2015-01-15 19:29

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Juhász Ferenc:

Rezi bordal


Ne sírj ifjúság múlásán,
zúgó idõ szárnyalásán,
bárhogyan süvít!
Húsos lombok mind elasznak,
hulldogálnak rõt harasztnak.
Az öregség kövér hava mindent beborít.
 
Férfikor jön ifjúságra,
életed gyümölcsös ága,
az is elvirít.
Szirmát minden nap elejti,
táncát bármikép is lejti
évek rózsája a szélben, az is elvirít.
 
Tedd hát, amit tenni rendel
minden napod, türelemmel
végezd dolgaid!
Marad valami utánad,
ha nem marad, az se bánat,
hörböld dúdolván a borod, ha a bor vidít.
 
Nézd a rezi hegy üstökét,
zöld bozontját nyomja az ég,
rengõ erdeit.
Ott ül esõboronálta
fején sziklakoronája.
Gõzoszlopok tömõdnek a dús fellegekig.
 
Paták kongatták a sziklát,
társzekerek vasabroncsát
nyögte a fahíd.
A tornyokban õrök álltak,
hars kakasként kiabáltak,
s döngött tuloktól, bivalytól a felvonóhíd.
 
Testõrök, lányok, szakácsok,
íjjászok, fürge lovászok
sürgése volt víg!
Az udvaron szolga hemzseg,
hangyamódra cipekednek,
tömik a barbár-szakállú várúr vermeit.
 
Az erdõben vad futása,
sárga ebek csaholása,
kürt búgott, õz rítt!
Urak, vitézek, vadászok,
szûz-perzselõ tobzódások
helyét fölverte a gaz, ki veresen virít.
 
Mint a szõrzet a hullából,
serked a kõ-koponyából
a fû és sivít.
Gaz veri a csülök-nyomot,
nehéz kontyú kisasszonyok
flórát csipegetõ kezét, könnyû lépteit.
 
Mulandóság? Fene bánja!
Csak így szép az élet, hát ma
éljed napjaid.
Ne sírj ifjúság múlásán,
zúgó idõ szárnyalásán,
borod mellett hallgasd: szárnya csattog és süvít

Nincs jelen

 

#2214 2015-01-23 21:00

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Ady Endre:

KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT            


Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?

Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.

Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az Élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.

Már megragyog fénnyel az Élet,
Mindennemû s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.

Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.

És akármi is fog már jönni,
Mielõtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.

Nincs jelen

 

#2215 2015-02-03 04:18

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

William Butler Yeats:

Az ég köntösére vágyik

Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínû fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Szabó Lõrinc fordítása

Nincs jelen

 

#2216 2015-03-01 19:10

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

ADY ENDRE:

ÉN KIFELÉ MEGYEK

Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés
Jön messzirõl még-még utánam,
Zúgó fülemig alig ér el,
Mértföldeket lép-lép a lábam:
Én kifelé megyek.

Hátul: egyre messzebb az Élet,
Elöl: jön-jön az Ismeretlen,
Nem gyûlölöm, kiket gyûlöltem,
Nem szeretem, kiket szerettem:
Én kifelé megyek.

Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra,
Fekete-zöld babérfák terhe
Esõzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.

Nincs jelen

 

#2217 2015-03-08 16:46

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Charles Baudelaire:


Himnusz


Aki a legdrágább, aki a legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!
Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegõ,
õ az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan vágyam õ.
Örökfriss illatpárna, melytõl
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, melybõl
fûszer száll egész éjszaka:
hogy fejezzelek ki szavakban,
romolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenõ, gazdag ámbra-szem?!
Aki a legdrágább, aki a legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek,
üdvözlet, örökkévaló!

Nincs jelen

 

#2218 2015-03-24 09:45

gyn
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

micsoda költemények

Nincs jelen

 

#2219 2015-05-26 17:58

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Gyóni Géza:

ÁLMOK

Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kõpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szeliden átölel...
De virrad. Ujra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elûzlek, mint a nap az égrõl
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétõl
Napestig összeroskadok.

Nincs jelen

 

#2220 2015-05-27 17:41

martin1
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Szép költemények! Köszönjük hogy megosztod velünk!

Nincs jelen

 

#2221 2015-05-31 16:34

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

József Attila:

KOSZTOLÁNYI

A kínba még csak most fogunk, mi restek,
de te már aláírtad mûvedet.

Mint gondolatjel, vízszintes a tested.
Téged már csak a féreg fal, szeret,

mint mi a csirkét, bort... Senkim, barátom!
Testvérünk voltál és lettél apánk.

Gyémánt szavaid nem méred karáton -
nincs egyéb súly, ha föld zuhog reánk.

Ezt onnan tudom, hogy letörtem vágyva,
ahogy letört a halál tégedet.

Reméltél; én is. Tudtuk, hogy hiába,
mint tudja, ki halottat költöget.

Nincs jelen

 

#2222 2015-06-04 16:28

Robur
Admin (Crohn)
Hely: Bp
Regisztrálva: 2004-01-05
Írások: 645

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Kiss Judit Ágnes:
Naponta tükör elé


Azt mondják, majd elmúlik.
És végül is miért ne?
Függõségem, magányom
fájdalmas szövõdménye.
Naponta tükör elé
állok, hogy elmondhassam:
felgyógyulok belõled
egyszer, bár kínos-lassan.
Felfekvésem, fekélyem,
szívizomgyulladásom.

A szenvedés azért van,
hogy élesebben lásson,
ki mélyen lakik bennem,
nem érzés és nem elme,
ki minden sötétségen
átvezet énekelve
egy olyan valóságba,
hová nem nyílik ajtó,
a seb heg nélkül gyógyul.
És semmi nem mulandó.

Nincs jelen

 

#2223 2015-06-06 06:21

martika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Hú, ez jó !

Nincs jelen

 

#2224 2015-06-09 14:07

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Székely János:

Feladat

Lemondani és fejet hajtani
Egy sértett asszony oldalán, aki
Azon tûnõdik és munkál örökkön,
Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,
Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
Egy nõ mellett, ki másra vágyik - többre -
S nincs tehetsége semmi az örömre,
S a fájdalom jogából mit sem enged,
S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
Ki igazamat sosem látta be,
Mert igazát szegezte ellene,
Míg védhetetlen vádjai alatt
Meggyûlöltem magát az Igazat;
Egy nõ mellett, kinek hóhéra lettem,
Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,
Mint élõ bûnjelt, izzó szemrehányást;
Egy nõ mellett, kit mindenekfelett
Gyûlölöhetnék és mégis szeretek,
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,
Úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
Hogy álmomban sem szabadulhatok;
Mellette, kivel élni nem tudok,
De aki nélkül elvesznék azonnal;
Ki bûntudattal büntet és iszonnyal,
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
Most mégis rág, és sírva szegezi le,
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
De aki mellett egy-egy ritka percben
Haláltalanná, teljessé növekszem;
Mellette, ki - bár félem és gyalázom -
Egyedül méltó hozzám a világon,
Mellette élni, egy fedél alatt:
Ez most a tét és ez a feladat.

Nincs jelen

 

#2225 2015-06-20 18:44

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Victor Hugo:

ELÕHANG

Elmondanám nektek e rémületes évet -
de máris valami riaszt s habozni késztet.
Kell-e, megéri-e, folytassam-e tovább?
Ó, látni gyász hazám kihúnyó csillagát!
Érzem, hogy fedi el az eget a gyalázat.
Ó szörnyü gond! csapás ad helyet új csapásnak.
Mindegy. Folytasd. Hív a történelem szava.
E század van soron. S én vagyok tanuja.

SOMLYÓ GYÖRGY

Nincs jelen

 

#2226 2015-06-22 17:52

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Tóth Árpád:


ORFEUMI ELÉGIA

Táncolt s míg lomha cellók halkan s busan kisérték
Reszketett a szivem: mily szép lehet ha lágyan
Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban
S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét...

Körül zajos szatócsnép vigadt s csámcsogva majszolt,
Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye,
Ó olyan jó lett volna a márvány asztalszélre
Szorítni a fejem s sírni egy hosszu jajszót...

Ó én finom csodákra sovárgó árva lelkem
Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó
Kacajok közt, didergõn, mint nyomorú vadorzó
Vad és sáros bozótban, csüggedt és meddõ lesben?

Hát ennyit ád az élet? egy-egy halk, meleg szépség
Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában,
Távoli s illanó káprázat a homályban
S csak iszonyúbb s vakabb utána a sötétség...

S szánnivalón és fájón szorult össze az öklöm
S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra
S õ rikitó szoknyáit kurjantva csapta hátra
S a fülledt termen át vad taps ujrázta dörgõn...

Nincs jelen

 

#2227 2015-07-05 20:00

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Kun Magdolna:

Anyámról álmodtam

Álmomban anyám láttam, ifjan, erõsen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.

Nincs jelen

 

#2228 2015-07-09 20:39

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Reviczky Gyula:

Akit szerettünk


Akit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Õt áldjuk, hogyha meghalunk.

Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.

Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy õrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.

A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Õt áldja hûlõ ajakunk.

Szerkesztette: bánatos (2015-07-09 20:40)

Nincs jelen

 

#2229 2015-07-18 09:41

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Radnóti Miklós:

Július

Düh csikarja fenn a felhõt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestû hõség ül a
fényesarcú fák felett.

Nincs jelen

 

#2230 2015-08-06 18:55

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Szabó Lõrinc:

A kimondhatatlan

A szíved majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyrõl, mintha lelkedet,
a recsegõ idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elõ
s azt hiszed: a következõ
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.

Nincs jelen

 

#2231 2015-09-02 19:01

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Cs Nagy László:

Ott voltam

Megérted-e ha a csend beszél,
beszédesebben mindenkinél,
elmond mindent amit csak lehet,
mit magába rejt a képzelet,
vajon értettél-e engemet?

Érzed-e, záporban az illat
leng körül, és a csepp kacsingat,
ahogy arcodon végigpereg,
nyakad kis gödrében megremeg,
vajon éreztél-e engemet?

Hallod-e, ha sóhajt a virág,
ha szivárványból ölt új ruhát,
színnél színesebbet ha lehet,
izzó lilát, ájult kékeket,
vajon hallottál-e engemet?

Látod-e, ha fodor a tavon
hozzád simul mint hûs nyugalom,
minden vad hullámot elfeled,
visszatükrözi a kék eget,
de vajon láttál-e engemet?

Tudd, én ott voltam mindegyikben,
esõben, színben, vízben, csendben,
voltam hûssel áldó felleged,
de az idõ sem szépíti meg,
ha a sötétség magába temet.

Nincs jelen

 

#2232 2015-09-13 19:04

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Áprily Lajos:

Kérés az öregséghez


Öregség, bölcs fegyelmezõje vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektõl,
könyvekbe plántált szó-rengetegektõl.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.

Nincs jelen

 

#2233 2015-09-24 10:19

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Gyulai Pál:

Három árva sír magában


Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában.
Zivataros sötét éj van,
Édes anyjuk künn a sírban.

Édes anyám,Édes anyám,
Altass el már,úgy alhatnám!
Mond az egyik,s el nem alszik,
Sóhajtása föl-fölhallszik.

Beteg vagyok Édes anyám!
Hol maradtál?Nem gondolsz rám;
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.

Édes anyám gyújts világot!
Nem tudom én,jaj mit látok!
Harmadik mond,mindenik sír,
Temetõben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sírból Édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Hazafelé az ösvényen.

Arca halvány,hangja régi,
Fia,lánya megösméri;
Immár tõle,hogyan félne?
Megcsókolják,mintha élne.

Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja,elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.

És ott virraszt a kiságyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul,széttekinget,
Keresi a régi rendet.

Rendbe hozza a szobácskát,
helyre teszi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal,üt az óra,
El kell válni virradóra;
Visszanéz a véghatárrul,
Sír megnyílik,sír bezárul.

Oh a sír sok mindent elfed,
Bút,örömet,fényt,szerelmet;
De,ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.

Nincs jelen

 

#2234 2015-10-06 04:46

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Juhász Gyula:

Képek

Az életem országút, néma út,
Mely messze, messze szakadékba fut
És rajta sár és rajta téli fák
És távol, távol egy csillagvilág.

Az életem mély kút s én nézem õt
S szédülve állok a holt víz elõtt
És távol, távol csillag csillog ott,
Egyetlen fény, a mélységbe lopott.

Az életem, magányos életem
Nem is enyém tán s mégis szép nekem,
Mélázva nézem s mint kitett gyerek
A messze csillagfényre figyelek.

Nincs jelen

 

#2235 2015-10-25 19:04

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Szabó Lõrinc:

Szél hozott, szél visz el

Köd elõttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhõknek kiabáltam,
erdõ jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.
Jött az erdõ: nekivágtam,
a bozótban õzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretõm megmaradjon,
szeretõm: a titok,
õ se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
köd elõttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

Nincs jelen

 

#2236 2015-12-13 18:25

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Kosztolányi Dezsõ:

Ami itt maradt

        
Nem békülök meg, bármit is beszéltek.
Az ember szent. És mi marad belõle?
Ha elmegy innen, testvérek, ti búsak,
a földgömb szíve megreped-e tõle?
Ó, láttam egykor lassan távozót én,
és láttam aztán, ami itt maradt.
A nyoszolyáját, alvó nyoszolyáját
s melybõl ivott, az üvegpoharat.
És láttam nyakkendõjét, lógva, árván
a szekrény ajtaján, egy laza spárgán.
És biztatóan csüngött a kalapja
könnyelmû kedvvel a fogasra csapva.
És várta õt pár cigaretta is,
melyet ezüsttárcában ott felejtett.
És várták õt aggódó, gyönge lelkek,
a lélek, amely a csodákba hisz.
És jöttek õszök, jöttek tavaszok,
és elmaradt a kedves társaságból,
mint egy bohém és vidámszivû vándor,
aki csak a szomszédba utazott.
S egy bot maradt utána a sarokban,
mellyel sétált tavaszi délután.
Egy szó, melyet kedvvel, gyakorta ejtett,
és lehelete a bitang ruhán

Nincs jelen

 

#2237 2016-01-21 19:30

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Váci Mihály:

Áldott vagy Te

Áldott vagy Te az asszonyok között,
kinek szívét szaggatva járja át
a fájdalom, hogy elveszik, akit
imádsz, a férfit, az ácsnak fiát,
a teremtõt, a csodákat tevõt,
halászok és pásztorok mesterét,
ki a pusztába ment, árva tanyák
népe közé, nyírségi sivatag
kísértõivel szembeszállani,
kenyérré változtatni a sziket,
ki felkereste a szántóvetõt,
szelíd barmai közt jászolra ült,
bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
- s visszaadta a vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani,
szavára a bénák fagyott keze
felemelkedett s ökölbe szorult,
akit a nép várt és akitõl új
országot vártak, új törvényeket,
csodákat, nagy-nagy megvendégelést.

Áldott vagy Te az asszonyok között.
Kezed virágát tördeli a kín,
könnyeid súlyos kalásza pereg,
mert elvették azt, akit te szeretsz,
a fiadat, szerelmed, férjedet,
- csúfolják Pilátus-itéletek:
kétségek, vádak, bogozott gyanúk
töviseibõl fonnak koronát
feje köré, simító tenyerét
átüti a robotok vasszege,
keresztre vonják csürhe bajai,
kezét, lábát, reccsenõ tagjait
töri a törtetés, tülekedés
s végül kegyetlen átdöfik szivét
a csalódások dárdahegyei,
s ajkaihoz keserû ecetet
nyújtanak fel csúfoló vigaszul.

Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki megváltást szültél és új hitet,
ki erõt adtál nékem - szólani,
csodatevõ erõt adtál nekem,
s nagy, térítõ, hegymozdító hitet.
Áldott vagy Te az asszonyok között,
ki most is itt sírsz kínjaim elõtt,
míg sírok nyílnak, úgy remeg a föld,
mindenki elhagy, elfut, csak Te nem!
Bizony, íme a test megtöretett,
meghurcoltatott, megaláztatott,
a szellem, a megváltó akarat
de keservesen elítéltetett!
S megvert vagy Te az asszonyok között,
mert anyaságod gyümölcse lehullt!

Nincs jelen

 

#2238 2016-02-12 20:29

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Dsida Jenõ:


Ha valaki jönne...

        
Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendõjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...

Nincs jelen

 

#2239 2016-03-14 20:27

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tõled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdõn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tõled azt, hogy a tavaszi szellõnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” (Wass Albert)

Nincs jelen

 

#2240 2016-04-06 20:08

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Várnai Zseni:

Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fûszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti õket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld õrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fû, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném idõmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklõ sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Nincs jelen

 

#2241 2016-04-07 06:41

martika
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Ez (is) nagyon szép vers!

Nincs jelen

 

#2242 2016-04-07 15:04

Robur
Admin (Crohn)
Hely: Bp
Regisztrálva: 2004-01-05
Írások: 645

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Csatlakozom az elõttem szólóhoz.

Nincs jelen

 

#2243 2016-04-24 08:03

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

"Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg."

Márai Sándor

Nincs jelen

 

#2244 2016-05-07 20:12

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Röhrig Géza:

kék

tisztábban látok bár még nem tudom mit
messzebb kell mennem nincs elég távlat
családnál népnél vallásnál is messzebb
arcod elõtt szabad csak megálljak

ágyszalmám elfûtöm reggel útra kelek
nem koplalok eztán ócska álmon
minden vers perc minden mozdulat
színed elõtt kell majdan megálljon

boldog szégyenben borulok le akkor
összeõszül a fény és a sötét
megbékél a föld mélye a mennyel
mint holló szárnyán a fekete s a kék

elengedsz végül akárha tánc után
felhõként foszlik csepereg létem
bugyborék vagyok egy tenger tajtékán
elpattanok e hatalmas kéken

Nincs jelen

 

#2245 2016-07-18 19:34

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

“Háromféle ember van ebben az országban… háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévõket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hûségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezõjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amirõl úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hõs, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fû a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tûr, mindent eltûr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért. Érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.”

Wass Albert

Nincs jelen

 

#2246 2016-08-21 16:59

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Zelk Zoltán:

HÁNY EZER ÉV?


Hol a házad, öregember,
hol a párod,
hol a házad, a kerted,
hol a párod?

Hol a fiad, hol a lányod?
unokáid,
hol az udvar, hol futkosnak
unokáid?

Hol a kapu, hol az ablak,
hol a reggel,
ki néz utánad ha útnak
indulsz reggel?

Hol az asztal, hol a lámpa,
hol az este,
hol a csillag, amit anyád
gyújtott este?

Hány ezer év ez a hatvan
meg az árnya? -
tavaly hón a tavalyi
varjak árnya.

Nincs jelen

 

#2247 2016-11-01 22:02

Anett
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Johann Wolfgang von Goethe

A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
    a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
    a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
    az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
    lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
    és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
    téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
    összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
    Ó, jössz-e már!

(Szabó Lõrinc fordítása)


Nähe des Geliebten


Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt.

Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O wärst du da!

Nincs jelen

 

#2248 2016-11-24 17:49

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Ady Endre:

EGY ÓCSKA KONFLISBAN
        
Királyném, kigyúltak a lángok,
Aranyos hintónk, íme, száll,
Ma a nép közé vegyülünk el,
Te a királyné s én a király.
Lásd, ez a fényes kocsitenger
A villámfényes fák alatt
Miérettünk hullámzik, fénylik,
Hogy téged s engem lássanak.
Királyném, bocsásd le a fátylad:
Ma este kegyosztók leszünk.
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

Királyném, megölnek a vágyak.
Sohse vágyott, mint te meg én,
Földi pár úgy az élet-csúcsra
És sohse volt még íly szegény.
Vágy, élet és sugár a lelkünk
És utunk mégis koldus-út,
Jogunk van minden fényességhez,
Amit az élet adni tud.
Király vagyok és te királyné,
Hát trónunk sohse lesz nekünk?
(Döcög, döcög az ócska konflis
És mi sápadtan reszketünk.)

Nincs jelen

 

#2249 2017-01-10 21:33

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Dsida Jenõ:

Fázol

        
Nem fogod megérteni ezt a hangulatot,
elõre tudom, csak ha összefüggéstelen
képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó,
csak akkor érted meg, milyen iszonyú.
Ez az én hangulatom, figyelj: elõttem
egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan
meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül
a partján semmi. De mégis: képzelj el
egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára
gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint
a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz:
a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya
nem mozdul, semmi se mozdul. Az ég
tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan,
mint egy kiégett, közömbös ember szeme,
a napot ellopta valaki, de azért világos
van, mondhatnám erõs, sértõ a fény.
Az elsõ hang belülrõl szólal meg ebben a
csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa
hideg e- és i-betûvel beszél, de nem érted.
Tíz perccel azelõtt még tudtad, hogy mit
akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol.

Nincs jelen

 

#2250 2017-02-22 04:29

bánatos
Tag
Regisztrálva: 1970-01-01
Írások: 0

Re: Nem csak a gyógyszer gyógyít

Juhász Gyula:

Megint tavasz…

Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik õt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilõtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hûtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jõ a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.

Nincs jelen

 
IBDoktor
 

Láb

Powered by PunBB
© Copyright 2002–2008 PunBB